hol vagyunk otthon?

Sokáig azt hittem, én nem tartozom ide, én egy másik országba tartozok, teljesen meg voltam győződve róla. Egy csodálatos, gyönyörű hely, mint a mesékben. Aranyos, mesés kis hegyi falvak, csodálatos táj. Minden tökéletes. De biztos, hogy ott vagyok én otthon? Miért? Mert szép a táj, mert csodálatos, mesés ott minden? Mert ott jobb az életkörülmény? Mit ér mindez, ha nem vagy boldog. Hisz nem ettől leszek boldog. Nem attól hogy többet keresek majd mint itt. Akkor mitől? Szeretet. Boldogság = szeretni és szeretve lenni. Ez minden, ettől lesz az ember igazán boldog. Szeretet nélkül élni, nem lehet, nem is szabad. Mindenkinek joga van a boldogsághoz, és elő is lehet teremteni csak akarni kell és hinni benne. Voltam nem kevés időt abban a csodaországban, ahova annyira vágytam. És miután hazajöttem és újra a családom, barátaim és a szerelmem közelében voltam, már nem vágytam oda vissza. Nélkülük nem értékes az a mesés hely sem. Lehetsz sikeres, lehet szép házad, lehetsz gazdag, semmit nem ér ha nem vagy boldog. És igen, aki szeret, annak fájdalmat is tudnak okozni, erős lelki fájdalmakat, és úgyérezzük nem akarunk tovább így élni. De mindig van megoldás, akkor is ha nehéz rátalálni. Én se nagyon találok rá, de bízok benne, hogy egyszer majd megtalálom a megoldást a problémára. Utána jöhetnek újabb problémák, de  kellenek azok mert különben unalmas lenne az élet és nem értékelnénk a tökéletes pillanatokat.

álmok valóra váltása

Amikor mindennél jobban szeretnél valamit, és mikor lehetőség nyílik rá, megijedsz! Elgondolkozol tényleg akarod e, rossz esetben inkább visszahúzod magad. Pedig nincs veszíteni való. Én is így éreztem ma. Mikor sok profi közt, akik szinte szülétésük óta csinálják, ott voltam én, aki 17 évesen kezdi el. Megkönnyebbülésemre olyanok közt voltam, akik szinte ugyanolyan szinten vannak, ugyanabban vagy idősebb korban, vagy nem olyan sokkal előrébb. Már jobb volt, a feladatok amiket mondtak, többnyire már tudtam őket, vagy már ezelőtt is próbálkoztam, és van amelyiken javítottam is. És milyen jó érzés, mikor lepődötten néz rám az edző: ,,Vagy úgy, te ezt már tudod!?" vagy a dícsérő mondat: ,Igen ez jó lesz, nagyon jó!". Minden az első alkalommal. Csodálatos érzés. De mivel ez egy nagy álmom, persze valaminek közbe kellett jönnie, ami azt akarta, ne menjek el, itthon akart marasztalni, kényszeríteni a pihenésre. Hát nem pont mára lettem náthás?! De ez nem állított meg. Nem fogom az unalmat választani a nagy álmom helyett. De ez azért is jó jel, mert akaraterőm ezek szerint egyre erősebb. Ami már rámfért, mint az önbizalom, de hogy az normális szinten legyen, még várni kell. A szomorú az hogy a napi 2szer helyett én heti egyszer jutok el oda. Dehát majd még ki kéne deríteni, van e egyáltalán hozzá tehetségem. Amit nagyon remélek, hogy van.

Ez most a műkorcsolyázásról szólt! ;)

Ajánlom:
http://www.youtube.com/watch?v=RzB4HSS3FVg&feature=related (aranyos)
http://www.youtube.com/watch?v=XYtnDrFpBTU (szép)
http://www.youtube.com/watch?v=CJ1CJ90CWMk (vicces)