álmok valóra váltása

Amikor mindennél jobban szeretnél valamit, és mikor lehetőség nyílik rá, megijedsz! Elgondolkozol tényleg akarod e, rossz esetben inkább visszahúzod magad. Pedig nincs veszíteni való. Én is így éreztem ma. Mikor sok profi közt, akik szinte szülétésük óta csinálják, ott voltam én, aki 17 évesen kezdi el. Megkönnyebbülésemre olyanok közt voltam, akik szinte ugyanolyan szinten vannak, ugyanabban vagy idősebb korban, vagy nem olyan sokkal előrébb. Már jobb volt, a feladatok amiket mondtak, többnyire már tudtam őket, vagy már ezelőtt is próbálkoztam, és van amelyiken javítottam is. És milyen jó érzés, mikor lepődötten néz rám az edző: ,,Vagy úgy, te ezt már tudod!?" vagy a dícsérő mondat: ,Igen ez jó lesz, nagyon jó!". Minden az első alkalommal. Csodálatos érzés. De mivel ez egy nagy álmom, persze valaminek közbe kellett jönnie, ami azt akarta, ne menjek el, itthon akart marasztalni, kényszeríteni a pihenésre. Hát nem pont mára lettem náthás?! De ez nem állított meg. Nem fogom az unalmat választani a nagy álmom helyett. De ez azért is jó jel, mert akaraterőm ezek szerint egyre erősebb. Ami már rámfért, mint az önbizalom, de hogy az normális szinten legyen, még várni kell. A szomorú az hogy a napi 2szer helyett én heti egyszer jutok el oda. Dehát majd még ki kéne deríteni, van e egyáltalán hozzá tehetségem. Amit nagyon remélek, hogy van.

Ez most a műkorcsolyázásról szólt! ;)

Ajánlom:
http://www.youtube.com/watch?v=RzB4HSS3FVg&feature=related (aranyos)
http://www.youtube.com/watch?v=XYtnDrFpBTU (szép)
http://www.youtube.com/watch?v=CJ1CJ90CWMk (vicces)